Ide kerülnek a rajzaink, olvasmányaink, és a verseink(Réky fantasztikus verseket ír) (NoniHorse pedig fantasztikus meséket)

Ha valamelyikőtök művész és be akarja mutatni tudását küldje e-mailben!

NoniHorse (szerki) meséje:

Kalandor

Egy misztikus arab csikó élete

1. fejezet

Születő csillagok

 

 Éjfélre járt már az idő, a telihold besütött az ablakon. A lovak nyugtalanul járkáltak, csak az egyik feküdt csendesen fújtatva. De ő is érezte, hogy valami van a levegőben. Az idős kanca már sok csikót hozott világra, mindből díjnyertes ló lett. Ez az éjszaka és mégis másnak ígérkezett, s ezt ő is érezte. Nem amiatt, hogy meleg volt, de közben zuhogott az eső, mennydörgött, és villámlott

 A megérzései nem csapták be. Kamilla felnyerített, mikor az eget újra kettészelte egy fénycsóva és a legelők felé suhant, és belecsapott a kanca kedvenc fájába. Megdörrent az ég, a Holdból kigyúlt egy lilás fény, és elkezdődött az ellés.

*****

 A Nap még alig kezdett előbújni a hegy mögül, de már sugarával melengette Kamillát és a nemrég született kiscsődört.

„ Hol vagyok? Mi ez a hely?” Nyerített halkan a csikó.

A kanca megböködte: „Jó helyen. Ez az istálló. Tudod, én is itt születtem.”

Az újszülött kérdésekkel bombázta Kamillát, aki pedig türelmes anyához méltóan mindent töviről hegyire elmesélt.

„Van itt más ilyen kiscsikó? Ki lehet innen menni? Mikor? Ki az apukám? Ő most hol van? Szeret engem? Mi a nevem?

A kanca válaszolt:

„ Hát persze hogy van itt más csikó is. Kimenni csak két nap múlva lehet. Az apukádat Nyerő Benőnek hívják, és biztosan szeret, csak most ő másik istállóban van, és biztosan szeret téged. A nevedet nem tudom, azt az emberek adják majd neked. De én addig is Büszkeségnek foglak hívni.

„Az jó lesz, de én éhes vagyok.” Kis gondolkodás után így felelt a csikó. Felállt, és remegő lábakkal, botladozva elindult az anyja felé, majd szopni kezdett.

Margaréta elgondolkodva tekintett ki az ablakon. Képzeletben, távol az istállótól és a hegyektől, az éjjel történteknél járt.

„Eddig minden a megszokott rutin szerint történik. De vajon meddig lesz ez így?”

Ebben a pillanatban, talán senki sem látta, de egy új csillag jelent meg az égen.

 

2. fejezet

Az első igazságtalanságok

 

A csikó fülelni kezdett. Hangokat hallott, amelyek egyre közeledtek. Piff, puff, durrogott a két pár csizma. A jövevények hamarosan megszólaltak.

-  Kíváncsi vagyok, megszületett-e Kamilla kicsije-így az egyik.

- Hát, lehet. Te is láttad este azt a fura fényt?- válaszolt a másik.

Az első hang tulajdonosa mélyen hallgatott, de egyszer aztán így szólt:

- Nem.

Odaértek a boxhoz, melyből riadt szemekkel kukucskált ki a csődörcsikó.

A copfos lány mosolygott:

- Jaj, de édes! Ne félj kicsikém! Az anyukád az én legjobb barátom.

A mellette álló fiú a hosszan méregette kicsit, majd így szólt:

- Szép kis jószág, az már biztos! Az apja vonásait örökölte, született nyertes. És ez a fehér csillag a fekete fején! Ilyen szépet nem láttam még.

A csődör, mintha megértette volna, büszkén kihúzta magát, és a tágas boxban ágaskodott egyet. Mikor apró patái a talajhoz csapódtak, még ott csillogott szemeiben merészsége. Ekkor viszont elvesztette egyensúlyát, s a puha szénára huppant.  Kamilla megvetően rázta a fejét, de egy cseppet sem haragudott a picire, akinek pillantása büszkéből váltott szégyenkezőre.

*****

„Miért pont velem történik az ilyen?” Szomorkodott a csikó.

„Mert még kicsi vagy, édesem!” Vigasztalta anyja.

„Mikor leszek nagy, mint te? Kíváncsiskodott a ló gyerek.

„Sok idő eltelik még addig, picikém.” Válaszolt Kamilla.

De az apróság nem hagyta annyiban:

„És addig mindig bántani fognak?”

A kancának most feladta a leckét. Idős volt már, rengeteg tapasztalata volt az életben

„És miért nevetnek ki? HÉÉÉÉ! Miért nevettek rajtam?!” Nyerített, de az emberek nem értették.

*****

 Kb. egy órahosszáig próbálkozott, de bizony mindig fenékre esett. Bár már fájtak a lábai, szomjas volt, és álmos, nem adta fel, tovább ágaskodott. Eltökélt szándéka volt, hogy igenis, sikerülni fog, és ő bajnok lesz. De nem ment. Túlfáradt volt, és már Kamilla is többször értésére adta nemtetszését. A sokadik figyelmeztetés, és „Hagyd már abba!” féle nézés után a csődör feladta.

 A csikó csalódott dühében az anyjához ment, lefeküdt a lábai előtt, majd mély álomba merült.

 

3.fejezet

Emberek és barátságok

 

 9 óra felé benépesedett az istálló, ott volt már a ló barátok apraja, nagyja. A gyerekek vidáman pucolták a pónikat, a felnőttek pedig nagyobb társaikat. Túrára indultak, de még előtte mindenki megsimogatta a csikót, ki nem rég ébredt a zajra, és most már félelem nélkül, kíváncsi szemekkel nézelődött. Volt olyan kisgyerek, aki kedves volt, óvatosan nyújtotta felé a kezét, ránézett Kamillára, hogy megengedi-e a simogatást. Mivel az anya ismerte az embereket, tudta, az ilyen kedves gyerekek nem jelentenek veszélyt. Viszont, ha kapkodva nyúltak a pici felé, a tapasztalt, idős kanca védelmezőn kicsinye elé ugrott. Bár nem gondolta, hogy nagy bajt okoznának a hirtelenkedő emberpalánták, de azért óvatos volt, és az ösztöne is azt súgta: „az az ember nem biztos, hogy jót tesz. Védd meg a csikód!”

- Nézd, azt a kis csillagot a fején!

Mondta a copfos kislány, aki reggel is meglátogatta.

- Igen, gyönyörű!

Felelt egy másik.

Most a kanca volt az, aki büszkén pillogott, hol a csődörcsikóra, hol a gyerekekre.

 Egyszer csak hangos kiáltás verte fel az istálló békéjét.

- Mr. Edwardson! Jöjjön, megszületett Kamilla és Nyerő Benő 003 csikója.

- Na és hogy zajlott az ellés? Nem volt semmi komplikáció? Hány órakor született? Látta már orvos? Mén vagy kanca?

Árasztotta el a lovászlány kérdéseivel a férfi.

- Hát- tördelte a kezét a fiatal lány idegesen – Az ellés látszólag jól lement és nem volt gond…

A férfi rámordult, mire a kis csődör összerezzent.

- Látszólag?!  Hogy értsem ezt, Caroline?

A lány széttárta karjait.

- Nem tudjuk, hogy mi történt. A csikó valószínű éjfélkor született, de nem látta és nem hallotta senki. Azt, mikor születhetett, onnan gondoljuk, hogy hajnalban már ágaskodni próbált- Carol itt mosolygott- igazi bátor csibész, sok erő van benne. Orvos még nem látta, de csődörcsikó, mint Nyerő összes utódja. Kivétel…

Mr. Edwardson arca eltorzult a dühtől.

- Ki a kivétel Caroline? –ordította- Milyen meglepetései vannak MÉG?

- Hát… Sweet Hope, akit szintén Nyerővel fedeztettünk, kancacsikót ellett. 1 órája született, az állatorvos már úton van, és ő nézi majd meg Büszkeséget is.

- Büszkeség? Ki adott neki nevet? Habár nem is rossz. Sőt, amíg nem adunk neki másikat, addig marad ez. 

(folyt. köv.)    

 

Boda Panna meséje:

A csodás musztáng

1.rész:

A kanca boldogan vágtatott a szélben. Eszébe sem jutott, hogy őt bizony megfogják ülni, és be lesz törve.

-Hát, az biztos, hogy nem lesz könyű-mondta az istálló tulajdonos. Rengeteg lovat tört már be de most elbizonytalanodott.-Talán, talán hozz egy nyerget. Kíváncsi vagyok, hogy viseli-mondta a lánynak, aki melette ált és elképedve figyelte a csodálatos musztángot.-Menjél már!-türelmetlenkedett a férfi. A lány visszahőkölt majd lobogó copfokkal szaladt a nyergek felé. Új volt még, és nem ismerte a tulajdonos rossz oldalát.

-Itt a nyereg. Tegyem rá?-érdekldött a lány.

-Ó mit gondolsz Réka, mindent te csinálsz?-ordított rá ingerülten Kovácsi úr. A lány láthatóan megszeppent, de kellet egy kis zsebpénz és ő maga válalta a nyári munkát.

Aznap este Réka sírva rohant a szobájába. Leroskadt az ágyra és egyre hangosabban sírt. A kanca nagyon ingerült lett a nyeregtől, és Kovácsi úr őt hibáztatta érte mert túl sokat kérdezett és felhergelte a musztángot. Az anyja nem bírta tovább. Bement Réka szobájába.

-Mi a bánatod oka?-kérdezte. Réka hüppögve és alig érthetően mindent elmesélt.

-Hát kicsim tőlem másik munkát is válalhatsz-mondta az anyja.

-Nem!-förmedt az anyjára Réka.-Ilyen munka nincs túl sok. Olyan gyönyörű lovak vannak ott és én mindig velük lehetek-

Másnap Kovácsi úr az edző pájánál ált. A kanca bent volt, nyereggel ablával nyugodtan.

-Látod, pici lány? Nem voltál itt a hangoskodásoddal, így elfogadta a nyerget-monta az istálló tulajdonos.

-Nem azért nyugott! Ott van a kezedben egy halom nyugtató!-kiáltotta Réka. Nem akart ilyen hangos lenni, de nem bírta visszafogni magát. Normális esetben másképp viselkedett, de ez a férfi számára túllépett minden határt.

Ezután Réka még gyors adott egy répát kedvenc lovának, majd 10 napon keresztül senki sem látta az istálló közelében.

-Ébresztő hétalvó!-mondta Réka anyja egy vasárnapi napon.

-Minek?-kérdezte komoram Réka.

-Mert a musztángott betörték és nincs rá lovas. Kovácsi úr téged akar felkérni-hangzott anyja válasza.

Réka hirtelen felpattant. Tetszett neki az ötlet.

Kovácsi úrral elég sokáig beszélt, de kibékültek a végire.

-Akkor bodlogan jelentem, hogy mától csak te foglalkozol.....-levegőt vett aztán így szólt:-Nevezd el te-

-Meglepetés!-mondta boldogan Réka.

-Milyen meglepetés? Mi, hol?-kérdezte Kovácsi úr.

-Úgy fogom hívni a musztángot-mondta a kislány.-Szerintem elég nagy meglepetés, hogy kibékültünk-mondta.

-Igaz!-nevetett fel az istálló tulajdonos.

Tehát ezzel eldőlt mégis jó ember ő.

2.rész:

Szia! Itt  a csoda mustáng fojtatása:

Egy igen viharos napon valami szörnyű dolog történt. Amikor Réka vitte ki a száraz szénát és elhagyta Meglepetés boxát, a kanca nem volt ott. Ami Réka számára furcsa volt, hiszen a box nem volt nyitva. Lerakta a talicskát és belépett. Minden ugyanúgy volt ahogy hagyta egy órával ellőtte. Ez nem tetszett neki. Felkereste Kovácsi urat és beavatta a furcsa eseményekről.

-Ez, hogy fordulhatott elő? A box csak bevolt csukva, vagy le is volt zárva?-érdeklődött az istálló tulajdonos.

-Hát, azt, hogy, hogy fordult elő nem tudhatom, és igen le volt zárva a box-magyarázta a lány. Kovácsi úrból csak úgy ömlöttek a kérdések míg végül így szólt:-Nem gondoltam volna, de ez az egyetlen magyarázat-

-Mi?-kérdezte a lány aki látta Kovácsi úr arckifejezésén, hogy valami fura van a dologban.

Kovácsi úr útja egy nagy könyvtár volt amit Réka eddig még soha nem vett észre. Végigment a sorokon míg feladta a keresgélést. Odament egy lányhoz aki szorgosan pakolta a könyveket.

-Elnézést kicsim, keresem azt a könyvet amit........-kezde az istálló tulajdonos majd intett a lánynak, hogy menjenek arébb mert beszélne vele. A lány névjegyen az állt:Kovácsi Gizella.

Réka végig mérte a lányt. Rövid barna haja volt és fehér arcát szeplők borították. Vékony fekete szemüveget viselt, olyan 24 vagy 25 éves lehetett.

Réka elgondolkodott. Gizike a könyvtáras. Tipikus.A nevéből Réka kivette, hogy Kovácsi úr lányáról van szó.

Hosszas beszélgetés után az istállótulajdonos megkapta a könyvet amiért jött. Réka elcsípett néhány szót, mondjuk mint varázs, csoda, meg még hasonló fura szót. De csak nem lehetett olyan titkos, külömben nem hozta volna ide, hogy megmutassa neki a könyvet.

-Megvan a könyv!-mondta örömmel az istálló tulajdonos. Lerakta az asztalra, és kinyitotta egy oldalon és ott is hagyta. Réka egyre erősebben koncentrált arra amit olvasott:Néhány tudós azt állítja létezik egy musztáng aki vrázserővel rendelkezik. Úgy navezték a 'Csoda Musztáng'. A legtöbb ember ezzel nem ért egyet, de már hivatalosan is ha nem is létezőnek, de egy legendának nevezték ki ezt a musztángot. Egy kis városban élt, vagy talán él is ahol nagy a puszta és rengeteg istálló található arra felé.

Állítások szerint hasonló varázserőkkel rendelkezik mint a repülés, és láthatatlanná válás. Ez a musztáng kanca, kB. egy méter és 80 centi magas. A szőre puha és olyasmi barna színe van mint a fának..

Réka nem hitt a szemének. Minden leírás Meglepetésre utalt. Most már azért is jó neki ez a név mert ő maga is tele van meglepetéssel.

-De anya, ha nem lenne igaz mesekönyvbe írnák, nem egy ilyen ismert tudományos könyvbe-mondta Réka az anyjának miután mindent elmesélt.

-Igaz. Szóval azt mondod nem volt a boxában amikor kivitted a szénát, de amint visszatértél a könyvtárból ismét bent állt?-kérdezte az anyja és Réka bólintott.- Hát ha nem volt nyitva a box nem repült mert nem fér ki a rácson. Csak a láthatatlanná válás magyarázná meg ezt a..... ezt az eseményt.

Másnap nem volt semmi és azután sem, de Réka sejtette, hogy ez bizony egy varázs mustáng és itt varázslat folyt két nappal korábban.

3. rész:

Az annyát nem bírta meggyőzni, hogy a varázslat igaz de ő biztos volt benne. Kiakart osonni a könyctárba de szembe találta magát Kovácsi úrral.-Hova, hova?-kérdezte Kovácsi úr.

-Hát haza. Már akartam mondani, csak nem láttam önt, hogy ma hamarabb szeretnék végezni-Réka megpróbálta álcázni, hogy hazudik.

-Jó-ennyit mondot az istálló tulajdonos. Se töbett, se kevesebbet.

Réka átrohant a könyvtárba és meglátta Gizikét.

-Jó napot!-köszöntötte.-Azt a könyvet keresem amelyiket tegnap adott az apjának-mondta kedvesen Réka.

A lány összeráncolta a homlokát.-Az apám 3 éve meghalt autóbalesetben-közölte Rékával aztán beugrott neki.-Ó! Kovácsi úrra gondol. Biztos megzavarta a vezetéknév. Kovácsi úr a férjem. Átvettem a nevét-magyarázta Gizi.

Rékának a bokájáig leesett az álla.-De akkor miért nem Kovacsiné Gizella?-érdeklődött.

-Semmi köze hozzá. Így is túl sokat mondtam. Hozom a könyvet-közölte harsány hangon a könyvtáras. Réka nem hitte el.Kovácsi úr az ötvenes éveit járta, a lány meg ki tudja milyen sokkal fiatalabb!

Gizike lerakta a könyvet az asztalra. Réka megkereste az oldalt, és amint megtalálta fojtatta ahol abbahagyta:Nem tudni, hogy fel fog-e valaha is bukanni ő maga vagy utódja. Állítolag nagy esséj van arra, hogy össze tud menni. Egy csodálatos erdőben egy vadász egyszer elég furcsa dolgokat hallot. Egy varázsigét:Hupidus premius da, ABRACADABRA!

Nem tudni, hogy egy pár gyerek szórakozott(amit senki sem állít mert nagyon vesszéjes az a hely)vagy tényleg egy mágikus lényről van szó.

Réka eldondolkozott. Volt egy olvasó jegye amit mindig magával vitt. Most is a táskájában volt amit gyorsan elő is kotort. Felment a pulthoz a könyvel.-Gizi ezt kivehetem?-mondta Réka.

Gizi lassan bólintott.

-Látod anya, én megmondtam, hogy létezik!-mondta Réka miután az anyja is elovasta a cikket.

-Igen, tényleg! Tudod kicsim bevallom én nem hittem el neket, hogy tényleg ebben a könyvben olvastad mind ezt. Sajnálom-vallta be az anyja miután látta tényleg a legismertebb tudományos könyvben vlot mindez.

-Semmi baj! De most már te is tudod. Meglepetés a varázs musztáng!-örvendezett Réka.

Réka nyját egyébként Olíviának hívták. Nem értette lánya lelkesedését.-Mi hasznunk ebből? Mármint, mi a jó abban, hogy van egy musztáng az istállóban ahova te jársz dolgozni, és az a mustáng mágikus erőkkel rendelkezik? Ezt nem értem-mondta Olívia.

Réka abba hagyta az örvendést.-Anya nem igaz, hogy nem érted! Van egy különleges csoda musztángom te meg fütyülsz rá!-ordította Réka, jó hangosan becsukta könyvet és felviharzott a szobájába.Föntről még leordított:-Ezért nem választok másik munkát, pedig biztos vannak kedevsebb emberek is mint Kovácsi úr-

4. rész:

Olívia nem értette. Számára nem voltak túl érdekesek a lovak, és nem bírt(főként most)elmenni a lányán. Csak egy musztángként tekintette Meglepetést, és nem többnek.

Réka rávetette magát az ágyára, belefúrta a fejét a párnájába és bőgni kezdett. Nem bírta elhinni, hogy az anyja ilyen fafejű, sőt ostoba és ez hatalmas csalódást okozott neki. Ők ketten mindig egyet értettek. Olívi mindig segített neki. 6 évesen elkészített neki egy farsangi ruhát mert a boltban elfogyott és ruha kölcsönzőt se találtak olyat ahol volt. Nem volt egyszerű megvarni. 8 évesen megvette neki azt a nyuszit amire oly rég vágyott, de sajnos sikerült elszöknije és elütötötték. 11 évesen kisegítette a fiúk világában és azóta is együtt jár egy fiúval. Most az elmult években 14 éves korára nem kedvezett neki a sors, és ez nem esett jól neki.

-Vacsora!-mondta olívia később aznap este. Rékát nem érdekelte. Beszélhettek volna neki éjfélig is, ő most olvasott és nem koncentrált másra csak a sorokra:Ez a musztáng biztosan nem könyen található, és nem biztos, hogy lesz az a szerencsés ember aki lovagolhat rajta. A legjobb név rá a Meglepetés lenne, de nem tudni van-e valami mágikus neve.

Rékának felcsillant a szeme. Most megmutatja az anyának.

-Anya, azt írja a könyv, hogy nincs az a SZERENCSÉS ember aki lovagolhat rajta. Érted, szerencsés?-mondta, a könyvet az anyja orra alól elvette és elhagyta a konyhát. El rohant a hátsó udvarba és amilyen gyorsan csak bírt eltekert a biciklijén az istállókhoz.

Gyorsan ott volt Meglepetés boxánál. Most meglátjuk..........:-Hupidus premius da, ABRACADABRA!-kiáltotta. Erre Meglepetés eltünt és visszatért hejette egy csodás unikornis.

-Úr isten!-

-Látom most már tudod igazi énem. De ennek muszály köztünk maradnilya, mert engem keresnek-hangzottak a szavak Meglepetés szájából.

-De az anyukám tudja, hogy létezel. Csak azt nem, hogy unikornis vagy, beszélsz és a varázsigét sem-

-Ez a lényeg-

-De olvasta a varázsigét, csak nem tudja, hogy mire van-mondta megszeppenve Réka.

Meglepetés erre mérges lett, hátra fordult, rugott egyet a boxa ajtajára, majd ismét rendes musztáng formáját hozta. A szarv eltűnt a homlokáról, és Réka nem tudott mit mondani. -Én annira sajnálom. Meglepetés bocsáss meg. Kérlek, én nem akarom, hogy elkapjanak azok akik keresnek. Vissza viszem azt a könyvet a könyvtárba és azt mondom majd anyának, hogy te nem igazán nézel úgy ki mint a musztáng a könyvben. Azt csak én tudom, hogy meglepetés a tudósok szerint rád a legjobb név-ígérte meg Réka.

A misztáng bólintott. Tehát ló formájában is értette amit mondtak neki.

-Tovább olvastam a könyvet, lemértem Meglepetést és sokkal kisebb mint a könyvben-győzkötte Réka az istálló tulajdonost. Az anyja már bevette a sztorit, de ő még egy bökkenő volt.

-Kivetted a könyvet? Gizikét biztos addig győzkötedd, hogy elege lett belőled! Képes voltál kiszedni belőle mindent kettőnkről és az apjáró!. Szegény, hogy hiányozhat neki az apja-üvöltött.-Ki vagy rúgva! Meglepetést is viheted, úgyse ő a csoda musztáng mi hasznom belőle? Meg se lehet ülni. A nyugtató sem tartott sokáig. Vidd!-hangzott Kovácsi úr válasza.

Rékának befellegzett az állása, de legalább nem mard üresen az apja új istállója!

(Nahát, az én nevem! Réky, társszerki)

Oldal: Novellák, versek, rajzok, alkotások
HoldFény Lónevelde - © 2008 - 2024 - hflonevelde.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat